2023. április 19-én hatodik alkalommal indultunk útnak a Határtalanul program jóvoltából. Hosszú napunk korán kezdődött, fél 7-kor érzékeny búcsút intettünk az itthon maradottaknak, és meg sem álltunk a határig. A határátlépés zökkenőmentesen zajlott, majd Királyhágón pihentünk újra, ahol bár nyirkos idő fogadott bennünket, a látvány Erdély kapujából mindig lenyűgöző. Szovátán felvettük idegenvezetőnket, és Korondon gyors látogatást tettünk az út menti árusoknál, majd vacsora után elfoglaltuk a szállásunkat Farkaslakán a Balla panzióban.
A második nap reggelén már költöznünk is kellett, hiszen folytattuk utunkat, egészen Gyimesbükkig utaztunk, ami a Tatros felső szakaszán, a Gyimesi-szoros alsó kijáratánál, az ezeréves határon fekszik. A Rákóczi-vár romjai alatt, alig néhány méterre az egykori román–magyar határtól áll a hajdani Magyar Királyi Államvasutak egyik legkeletibb, 30. számú vasúti őrháza. Átellenben a karanténba helyezett, fertőzésgyanús határátlépők számára épült Kontumáci kápolnához is felsétáltunk. Csíkszépvízen a nagyon modern kiállítással rendelkező Székely Határőr Emlékközpontot látogattuk meg. Itt hallhattunk a hihetetlen hőstetteket végrehajtó 32-es Határvadászokról. Még ezen a napon meglátogattuk a Csíksomlyói kegytemplomot, megnézhettük a több mint 500 éves Mária-kegyszobrot, és megismertük a csíksomlyói búcsú történetét és néhány részletét. Egyik koszorúnkat a templomban helyeztük el. Sűrű napunk következő állomása Madéfalva volt. 1764. január 7-én az osztrák császári katonaság mészárolt le itt több száz székelyt, akik tiltakoztak a határőrezred felállítása és az adóztatás ellen. Ezt a gyalázatos eseményt „madéfalvi veszedelemnek” nevezik. Ezután indult meg a székelyek tömeges kivándorlása. Az 1764. évi mészárlás helyén álló emlékművet koszorúztuk meg. A nap zárásaként vacsora és a szállás elfoglalása zajlott a festői környezetű apartmanházakban Gyergyószentmiklóson, kedves, lelkes, vendégbarát házigazdáink körében.
Utunk harmadik napján, pénteken is sűrű napnak néztünk elébe. Gyergyószárhegyen meglátogattuk a Lázár-kastélyt, ahol az Erdély aranykorát megteremtő nagy fejedelem, Bethlen Gábor nevelkedett. Diákjaink többsége bekéredzkedett a börtönzárkába, de kiszabadítottuk őket, hogy innen a közeli gyergyószárhegyi Kájoni János Gyermekvédelmi Központba látogathassunk. Megismerkedtünk az alapítvány működésével, körbejártuk a birtokot, és átadtuk adományainkat. Rövid buszozás után Gyergyóalfaluban a legendás festőművésznél, Balázs Józsefnél tettünk látogatást. Különleges, művészi kifejezőerővel beszélt a szülőföldjéről és a hazaszeretetről. Elmesélte István pap legendáját és a pünkösdi búcsú eredetét. Megható gondolatai könnyeket csaltak többünk szemébe is.
Utunk következő állomása egy kis sétával Gyergyószentmiklós fölé, a Gac-oldalba vezetett, ahol koszorút helyeztünk el annál az emlékműnél, melyet az 1944. szeptember 7-ének éjjelén a szovjet katonák által kegyetlen módon lemészárolt 179 székesfehérvári honvéd tiszteletére emeltek.
Újabb rövid buszozás után Erdély egyik legnevezetesebb természeti látnivalójához, a több száz méteres sziklafalak közt kanyargó Békás-szorosba vezetett utunk, melynek egy gyönyörű szakaszán végigsétálva a Békás-patak csobogása volt társunk. Visszafelé, a szoros bejárata előtt, a legendákkal övezett, hegyomlás által keletkezett Gyilkos-tónál sétáltunk, gyönyörködtünk az egyedülálló képződményben. Az eseménydús nap után jólesett az ízletes vacsora és a pihenés.
A negyedik nap reggele újabb költözéssel várt ránk. Erdély egykor egyik legpatinásabb, a Monarchia korában virágkorát élő fürdővárosába, Borszékre látogattunk. Számos borvizet, ásványvizet megkóstoltunk. Az egykori fürdőváros pompája mára letűnt, a valaha gyönyörű villák mára a pusztulás szélén állnak vagy az enyészeté lettek.
Marosvásárhelyen a magyar szecesszió remekművét, a Kultúrpalotát tekintettük meg, egy színdarab próbájába is betekintést nyerhettünk. A fiatalság ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy összehasonlítsa a magyar és az erdélyi egyik híres gyorséttermi lánc kínálatát, így extra teli pocakkal sétáltunk tovább a városban érintve a marosvásárhelyi várat is. Sajnos a híres könyvtár, a Teleki Téka zárva tartott, így oda nem tudtunk bemenni. Este Galonyára utaztunk, ahol csapatunk egy része került elszállásolásra a Kemény-család egykori vadászkúriájában, az Auguszta vendégházban. A társaság nagyobbik része Monosfaluban, a Montana étterem és panzióba költözhetett, majd elköltöttük vacsoránkat.
Vasárnap reggel Marosvécsen a Kemény-várkastélyt tekintettük meg. Gyönyörű parkon, hatalmas fák alatt haladva értük el a helyenként három méter vastag falakkal rendelkező várat. Az ősrégi földvár maradványai közvetlenül Wass Albert síremlékének közelében találhatóak. Báró Kemény János is itt lelt örök nyugodalmat, aki a marosvécsi kastélyban rendszeresen vendégül látta a Helikon-találkozók alkalmával Erdély legnagyobb íróit, költőit. Koszorút helyeztünk ennek emlékére a Helikon-asztalnál.
A betervezett délutáni oda-vissza közel 25 km hosszú túra a Kofa-vízeséshez kissé hosszúnak tűnt a társaság teljesítőképességéhez, ezért ezen egy kicsit rövidíteni kellett. A gyönyörű, vadregényes környezetben tett séta után szállásadónk javaslatára és idegenvezetőnk fantasztikus hely- és természetismeretének köszönhetően a csodás, de kihalással fenyegetett mocsári kockásliliommal is személyesen megismerkedhettünk.
A szállásra visszatérve búcsút kellett vennünk idegenvezetőnktől, hiszen utolsó napunkon a hosszú utazás közben már csak egy program várt ránk.
Hétfőn reggeli után végleg elhagytuk szállásunkat, és Koltó irányába rengeteget gyönyörködhettünk a környező táj zöldjében. Láthattunk nyáját legeltető, fűben kutyájával heverésző juhászt is.
Koltón a Teleki- kastély és Petőfi Sándor Múzeum igazgatója beszélt a helyről. Petőfi és Szendrey Júlia mézesheteinek helyszínén megható pillanatokat élhettünk meg néhány Petőfi-vers felidézésével. Koszorúinkat a kastély kertjében helyeztük el.
Hosszadalmas út várt hazafelé bennünket, a diákok azonban meglepően jól viselték a kanyargós utazás nehézségeit.
A határátkelésnél háromórás kényszerpihenőre kényszerültünk egy rendszerhiba miatt, de így is sikerült emberi időben épségben hazaérnünk.
Óriási köszönettel tartozunk biztonságosan vezető, lelkes és türelmes sofőreinknek, Sebestyén Márknak és Novák Lászlónak, akik a ROMCAR képviseletében fuvaroztak bennünket. Hatalmas hála Terebesi Róbertnek, idegenvezetőnknek, akiről csak szuperlativuszokban tudok beszélni. Nagyon tájékozott, széleskörű látásmóddal, nagy tapasztalattal rendelkező, jó humorú, rugalmas, segítőkész, lehetetlent nem ismerő és lelkes idegenvezető, gyermekeink tűrőképességét és befogadókészségét maximálisan figyelembe véve vezetett bennünket.
Köszönetemet kell kifejezzem kollégáimnak, hogy társaim voltak ebben az élménydús utazásban: Kotánné Kovács Tímea, Lovászné Török Magdolna és Pető Annamária.
Köszönöm a szülőknek, hogy ők is bíztak bennünk és elengedték velünk legféltettebb kincseiket erre a nagyon messzi tájra.
Végül, de nem utolsó sorban köszönet a Csillagösvény utazási irodának, hogy közreműködött velünk!
Mészárosné Dobák Ildikó
projektvezető
