Békesség e háznak és minden lakójának!

A házszentelés hagyománya a 15. századtól kialakult szokás, és Vízkeresztkor kezdődik. A szertartása során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat, intézményeket; valamint megáldja a benne lakókat, dolgozókat. Házszenteléskor átélhetjük, hogy Isten szerető figyelme az otthon minden szegletére kiterjed, nem marad rejtve előtte semmi az életünkből, és a legelemibb szükségleteink is fontosak a számára. Ő betölti a családi hajlékot, (munkahelyet), semmi sem idegen számára, hiszen emberré lett, egy lett közülünk.Szokás szerint a házszentelés után az ajtóra fölírják az évszámot és a népi értelmezés szerint a Háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit: 20 + G + M + B + 24.
Más értelmezés szerint a három betű a latin áldásformula kezdőbetűi: 20 + C + M + B + 24 – Christus Mansionem Benedicat (Krisztus áldja meg e házat). Ez a néhány betű egész évben, nehéz és szép pillanatokban, örömben és gyászban emlékeztethet arra, hogy Krisztus áldó keze minden körülmények között otthonunk felett van. Ez talán abban is segíthet, hogy döntéseinkben, otthoni viselkedésünkben, bűneinkből való felállásunkban tudjunk kihez igazodni. Hiszen Ő nem hagy el bennünket.