Az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő nyílt pályázatot hirdetett Tanulmányi kirándulás hetedikeseknek címmel, a külhoni magyarsággal kapcsolatos ismeretek bővülésének elősegítése érdekében. Iskolánk nyertes pályázatot nyújtott be, melyen 2.818.450 Ft-ot
nyertünk, így 47 tanuló és 4 kísérő pedagógus 2017. szeptember 26 -30 között 5 felejthetetlen napot töltött Erdélyben, főként Sóvidéken. A Határtalanul! program célja a magyar-magyar kapcsolatok építése, személyes kapcsolatok kialakítása, elmélyítése. Ennek keretében magyarországi iskolák tanulói az állam támogatásával osztálykiránduláson vesznek részt a szomszédos országok magyarlakta területein, így személyes tapasztalásokat szereznek a külhoni magyarságról.
A több heti szervezés és előkészítés részeként a kiránduló gyermekek szüleinek szülői értekezletet tartottunk. Az utazáson részt vevő diákok és kísérőtanáraik számára HATÁRTALANUL! előkészítő órát szerveztünk, amikor a Magyarország határain túl élő magyarságról, annak történelméről, létszámáról, a részletes
programról és a toleranciáról beszélgettünk. Utazásunk megszervezésében a Csillagösvény Utazási Iroda működött közre.
A nagy útra egy keddi hajnalon indultunk. Mindenki nagyon izgatottan foglalta el a helyét a buszon, hogy elkezdhessük hosszú utunkat.
Első programként Nagyszalontán az Arany János Emlékmúzeumba tértünk be, ahol a kiállítást a „Csonkatoronyban” tekintettük meg és itt koszorút is elhelyeztünk. A múzeum által biztosított tárlatvezetőnktől sok érdekes információval lettünk gazdagabbak. Segesváron rövid látogatást tettünk, majd Ispánkúton – ahol feltételezhetően utoljára látták élve a költőt-megtekintettük a Petőfi Sándor emlékművet. Késő este Székelyudvarhelyen a nagyon szép és kényelmes Hintó Panzióban elfoglaltuk végre szállásunkat, ahol már vacsorával vártak bennünket. Másnap reggel Máréfalva községben sétáltunk és gyönyörű székelykapukat tekintettünk meg, majd Zetelakára utaztunk, ahol meglátogattuk a helyi hetedikes diákokat, új barátságok születtek. Innen Ivón keresztül vezetett utunk a Madarasi Hargitához, ami a székelyek Szent Hegye és csúcs 1801 méteres
magasságban található. Az út egy részét Robur hátulján, illetve traktor vontatta gumikerekű szekéren-„terepjárón”-utazva, majd az út utolsó szakaszát már gyalogosan tettük meg. A hideg és a szél ellenére nagyon jól éreztük magunkat, csodás panoráma tárult elénk. Itt elénekeltük a Himnuszt és a Székely Himnuszt, majd elhelyeztük koszorúnkat. A szállásra visszatérve mindenkinek nagyon jólesett a forró leves!
A harmadik nap reggelén ellátogattunk Farkaslaka településre, melynek neve összefonódik a legnagyobb székely író- Tamási Áron nevével. Itt található bölcsője és a végrendeletében megfogalmazott kérésének megfelelően sírja is, melyre szintén elhelyeztük jelképes koszorúnkat. A síremlék melletti téren az Aradi Tizenhárom vértanúnak emléket állító millenniumi emlékművet is megtekintettük. Szejkefürdőn megismerkedtünk a borvizekkel, kóstolhattuk is- bár kén-hidrogén tartalma miatt nem lett a diákok körében népszerű. 14 székelykapun keresztülsétálva jutottunk el Orbán Balázs, a legnagyobb székely író, történész és egyben etnográfus sírjához, ahol még medve talpnyomokkal is találkozhattunk a sáros talajon. Innen utunk a Székelyföld szívében található székelyvarsági Zsindelyországba, a csend szigetére vezetett. Tanyasi piknik ebédünk után vadregényes tanyavilági túrára indultunk, eljutottunk a helyi Parlamentbe, betekintést nyertünk a zsindelykészítés technikájába, majd tovább túrázva a Csorgókő-vízesés adott feledhetetlen élményt. 8 kilométeres túránk során elsétáltunk a Jézus-kútja forráshoz is, végül betértünk a Bálint Vencel birtokán lévő 200 éves vízimalomba, ami egyben egy körfűrészt is üzemeltető, mai napig működő létesítmény.
A negyedik napot Korondon kezdtük, ahol Józsa János népi fazekasmester ismertetője után körbejárhattuk a kerámiákkal teli boltját, innen szinte senki sem távozik üres kézzel. Rövid sétát tettünk a településen, majd a sóbányászat fellegvárába a parajdi Sóbányába tértünk be pár órára. A kitermelt só helyén kialakult tárnák, csarnokok klímája gyógyhatású. A településen a 8 hektár területű Sóhát természetvédelmi terület. Kényelmes sétát tettünk a Sószorosban, ahol a felszínen nagyon jól megfigyelhető volt a változatos felületű terep 576 méter magas Só-hegyén a fehér sókristály. A szállásra visszafelé menet belvárosi sétát tettünk Székelyudvarhelyen, majd este együtt táncoltunk a Boróka Néptáncegyüttessel.
Az utolsó nap reggelén kissé szomorkásan hagytuk el szállásunkat, hiszen elérkezett a hazautazás ideje. A délelőttöt még Szovátán, a Medve-tó körül töltöttük. Itt búcsúztuk el az egész héten kitartóan bennünket kalauzoló honismereti vezetőnktől, Vajda Évától. Hazafelé a Tordai-hasadékban sétáltunk, ami egy mészkő-hasadék a Torockói-hegységben, 1938 óta védett terület. Tartalmas, de fárasztó 5 napunk szombat este 11 órakor ért véget, amikor – az itthon maradottak örömére- épségben hazaérkeztünk.
A következő hét során már itthon, a diákokkal együtt értékeltük a látottakat.
Köszönöm a szülőknek, hogy elengedték és ránk bízták féltett kincseiket-gyermekeiket határon túlra is. Köszönöm a diákok kitartó túrázását, a lelkesedést, a közös élményeket. Nagyon köszönöm Lovászné Török Magdolna, Polatschekné Rimóczi Melinda és Tóth Sándorné kollégáim segítségét, támogatását, illetve hogy együtt vehettünk részt ebben a feledhetetlen Sóvidéki kalandban!
Mészárosné Dobák Ildikó
tanár, projektvezető
